Az észtek litvánok lettek
elég sok helyen laktam az elmúlt évtizedben, de van néhány kötelező elem, amiket viszek magammal mindenhova

- a Tukán, azaz egy tukán alakú, nyitható csőrű asztali lámpa, egyik régi barátnőmtől kaptam egyszer, már rég nem is működik, de a legaranyosabb otthoni dizájncucc, amit valaha is láttam

- egy plüssmedve, amit akkor kaptunk, amikor egy teremfoci-bajnokságon elnyertük a legszimpatikusabb csapat díját, és személyesen Az Egervári Mester adta át

- egy baseballozó Snoopy, lehetőleg a tévé tetején, mert csak

- egy “Utálom az életemet! Bárcsak meghalnék! Persze azért egyelőre még ne…Inkább mindenki más haljon meg!” Kázmér és Huba-kivágás

- két kötelező bögre, egy szegedi, mert szülővárosom, és egy MTK-s, mert hát ugye

- a majdnem teljes Magyarország Politikai Évkönyve sorozat 1988-tól 2009-ig, ami nem csak látvány, mert olvastam is, na de akkor is jól néz ki

- két kék-fehér szurkolónak öltöztetett mézeskalács maci, csacsillus saját kezű gyártmánya

- egy Demszky-karó, amivel egyik legjobb barátom csöngetett fel egyszer tökrészegen hajnal fél ötkor, hogy hozta nekem ajándékba. azóta se tudjuk, hogyan

- természetesen egy MTK-címer az ajtó fölött

- és persze a szoba fő helyén A Fal, bakeliten, eredeti, 1979-es kiadásban, amit ha minden igaz, annak idején NSZK-beli rokonok segítségével sikerült beszereznie a családnak, és ha mindkettőt azért nem is, az egyik kezemet talán hajlandó lennék levágatni érte

Blog comments powered by Disqus