Mit tudtok róla, fiúk - hiszen alig éltetek még, Trianon napján. Talán mégsem egészen azonos ez a Trianon Moháccsal és Világossal. És különösen a ti számotokra nem. Az én számomra - nem mondom. Én tulajdon szememmel láttam, s kezeimmel tapintottam még a régi Magyarország…

Azazhogy, várjunk csak.

Azt a régit mi hívtuk csak Magyarországnak. Odakint Európa nyelvén, ami oly fontos nektek, ez volt a neve: Osztrák-Magyar Monarchia. És inkább osztrák, mint magyar.

Mohácsról, Világosról beszéltek? Mindkettő után egészben veszett el az ország - nem darabolták le tagjait, az egész testet fektették sírba.

Trianon irgalmatlan volt valóban, koldussá és nyomorékká tett: de ugyanakkor ledöntötte körülöttünk a börtönfalakat - kicsike lett az ország és gyámoltalan, de ugyanakkor, ötszáz esztendő, félezer esztendő után először elismerten szabad és független ország, szabad és független országok között!

A kézen vezetett, pártfogolt, felemás, bár hatalmas gyermek kicsike és szegény emberré serdült - de emberré serdült mégis, felnőtt, visszakapta önrendelkezését.

Ti már ebbe a kicsike országba születtetek bele - nem szebb, bátrabb, életteljesebb, dicsőbb, költőnek valóbb inspiráció örülni ez újjászületett csecsemőnek, mint azon keseregni, amit osztrák-magyar apátok elveszített?